Molla Beretta Szent Janka - Életek az Élet védelmében

,,Akinek volt bátorsága a nagyobb szeretet útjára lépni"

Beretta Gianna (Janka) az első világháború után, 1922-ben született egy olaszországi kis városban, Magentában Alberto Beretta és Maria De Michelli 12. gyermekeként. A szülők a megpróbáltatások ellenére mindig nyugalmat és derűt sugároztak magukból, és mély keresztény hitben nevelték gyermekeiket. Janka csendes, szorgalmas és jó lány volt. Nem ért el kimagasló eredményeket, de igazi hívő keresztényként élte életét. Elsőáldozása után mindennap részt vett szentmisén és szentáldozásban. Ezt a szokását élete végéig megtartotta. Gimnazista volt, amikor nővére, Amália meghalt, akinek kedvessége, szeretete példaértékű volt számára. Megérintette a fájdalom világa, de hite tovább erősödött, és átlendítette a megpróbáltatásokon.

A család ekkor már Genovában élt, és az töltött évek meghatározó jelentőségűek voltak Janka egyéniségének kialakulásában. A Michele Avedano jezsuita atya által vezetett lelkigyakorlaton írt jegyzeteiből kirajzolódnak további életvitelének vezérvonalai.

,, Jézus, Te megengeded, hogy teljesen alávessem magam annak, ami velem történik. Engedd, hogy csak a Te akaratodat ismerjem meg."

• Felajánlani Jézusnak minden szenvedést és örömöt
• Meghalni inkább, mintsem halálos bűnt elkövetni
• Imádkozni Jézushoz és a Szűzanyához
• Megtanulni Istenbe vetett hittel kiállni a megpróbáltatásokat
• Elfogadni az akaratát
• Törekedni a Gondviselés kifürkészhetetlen terveinek megismerésére

Ebben az időben Mario Righetti plébános megismertette egy katolikus mozgalommal, az Actio Catholicával. Életprogramjának első eredménye ezeknek az élményeknek a hatására született meg benne, miszerint teljesen elkötelezte magát tanulmányainak, mely valóban ragyogó eredményeket hozott. Mindig tette és jól teljesítette az Úr akaratát. Abban a helyzetben, amelyikben éppen volt. 1941- ben bombatámadás éri Genovát, így a család Viggionába egy kis tóparti faluba költözött. Maria mama sokat imádkozott távolban lévő gyermekeiért és beteg férjéért. Maria mama hirtelen agyvérzést kapott, majd néhány hónapra rá Alberto papa is követte őt. A rendkívüli fájdalmat csak a hit oldotta fel, ám ennek köszönhetően a testvérek összetartozása még szorosabbá vált.

Az Actio Catholicamozgalomban elvállaltaa fiatal lányok patronálását. Heti összejöveteleket szervezett az imádság, a kegyelem és az Oltáriszentség körében, hogy igazi apostolokká válhasson életük. 1942-ben Milánóban beiratkozott az orvosi karra. ,,Mindannyian a világon valamilyen módon az emberek szolgálatában munkálkodunk. Az orvosok közvetlenül az emberekért dolgoznak. A mi küldetésünknek akkor sem szakad vége, ha az orvostudomány, a gyógyszerek már nem segítenek. Létezik a lélek, akit Istenhez kell vinni." 1949-ben a legjobb eredménnyel diplomát szerzett. 1952-ben gyermekgyógyászként szakvizsgázott, majd Ferdinando testvérével rendelőt nyitott egy kis Magenta környéki faluban, ahova mindennap átjárt, hogy kedves betegeinek szentelje magát. Számára maga a szolgálat volt a fontos. Páciensei a legszegényebbek, az idősek, az anyák és a gyermekek. Védte bármilyen megfogant emberi teremtmény megszületésének jogát, de tudott anyai módon viszonyulni. Érezte, hogy a feléje irányuló szeretetből, s adottságaiból azok számára is gyümölcsöt kell teremnie, akik nála kevésbé szerencsések. Soha senkit nem utasított vissza. Az édesanyákkal hosszan beszélgetett gyereknevelésről. Mélységesen szenvedett, ha valamelyik anyukája a művi vetélés mellett döntött. Sosem ítélte el őket. Szívében fájdalmat érzett, de igyekezett segíteni nekik. Sosem volt türelmetlen, feddő szavakat sem mondott. Ez nem lehetett könnyű neki, hiszen sosem hagyták közömbösen betegeinek gondjai. ,, A világ keresi az örömöt, de Istentől távol nem találja. A boldogság az, ha Jézus a szívünkben van."

Megismerkedik Pietro Molla mérnökkel, aki válasz volt imáira, hogy mi is az ő igazi küldetése. 1955-ben összeházasodtak és Ponte Nuovóba költöztek. 1956-ban megszületett első gyermekük, Pierluigi, aki számukra az álmaik legszebb beteljesülése. Janka ezután elvállalta az árvaház és az iskola egészségügyi ellátását. A gyerekek rajongtak a figyelmes, jó doktornőért, akitől nem kell félni. Gyakran éjszaka is hívták betegekhez, Pietro nem törődve saját fáradtságával, rendszerint elkísérte. 1957-ben megszületett lányuk, Maria Zita, majd 1959-ben második lányuk, Laura, akivel várandósága nem volt zavartalan. Nagyon erős fájdalom, ismétlődő görcsös összehúzódás, láz és hányinger gyötörte.

Amikor újra várandós lett, úgy érezte, valami természetellenes fejlődik benne. Gyanúja igazolódott, ugyanis méhe mellett egy jóindulatú daganat volt kialakulóban. Az orvosok az alábbi három lehetőséget vázolták fel számukra:

• Teljes laparotómia, mely során mind a daganatot, mind pedig az anyaméhet eltávolítják. Biztos, hogy megmentette volna az életét.
• A terhesség megszakítása gyógyászati abortusz révén, majd eltávolítják a daganatot, így a méh sértetlenül marad, amely lehetővé tette volna számukra, hogy később újabb gyermekük legyen.
• Csak a daganatot távolítják el úgy, hogy a növekvő magzat fejlődését védik. A gyermek biztonságban lesz, a műtét sikerére viszont nincs garancia.

Férjével egyetértésben a harmadik lehetőség mellett döntöttek. Választása teljesen összhangban állt az életével. Hogy megértsük döntését, ugyanúgy kell hinnünk a gondviselésben, mint neki. Biztos volt benne, hogy Isten gondoskodik a gyermekeiről.

,, Amit tett, nem azért tette, hogy a mennyországba jusson. Azért tette, mert anyának érezte magát. Mélyen meg volt győződve arról, hogy a kis magzat teljes értékű teremtmény, ugyanazok a jogok illetik meg, mint a többi gyermeket. Isten ajándéka, akinek ugyanúgy jár a szent tisztelet."

1962 nagypéntekén megszületett harmadik lányuk, Gianna Emanuela. ,,Magához ölelte kimondhatatlan szeretettel. Gyöngéden simogatta, anélkül, hogy egy szót is szólt volna." A szülés után állapota súlyossá fordult fertőzés következtében. Pietro nem hagyta el egy pillanatra sem. Gyermekei nevét suttogta. Végig öntudatánál volt és kérte az Oltáriszentséget.

Röviddel lánya megszületése után 1962. április 28-án adta vissza lelkét mennyei Atyjának. ,,Nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki életét adja a barátaiért."

Molla Beretta Jankát Szent II. János Pál pápa 1994-ben boldoggá, majd 2004-ben szentté avatta. ,,A szentség jele nemcsak valamiféle rendkívüliség. Mindenekelőtt mindennapi odaadás Isten kifürkészhetetlen terveinek."

Szerző: Márkus Bernadett