A kereszt ereje – ,,Megszülettünk, de sosem halunk meg”

,,Az egyetlen rendkívüli dolog Isten gyermekének lenni. Csak választanunk kell: hihetünk egy Atyában, aki szeret minket, vagy továbbra is azt gondoljuk, hogy az élet véletlenek sorozata." /Ismeretlen szerző/

A fiatal, 25 éves feleség várandós agyvelőhiányos kislányukkal. Nem szakítják meg a terhességet. A kislányt fél órával a megkeresztelése után együtt kísérik a Mennyei Atyához. Ismét várandós. A kisfiú világrajövetele után meghal. Harmadik gyermekük egészségesen jön a világra, de az édesanyánál rákot diagnosztizálnak.

Első pillantásra egy drámai történet az övé, egy anyáé, aki elveszítette két gyermekét, és aki meghalt rákban, férjét és fiát egyedül hagyva. Egy, a sok hasonló ijesztő történet közül. Azt gondolhatjuk, hogy soha nem tudnánk szembenézni hasonló megpróbáltatásokkal.

Azonban van valami, amit a TV és az internet más - hasonlóan sokkoló - történeteiben nem fedezhetünk fel. Chiara Corbella Petrillo mindent örömben élt meg, és életté vált mások számára. Egy régi mondás szerint: ,,Mindenki úgy távozik az életből, ahogyan élt." Chiara mosollyal az arcán nézett farkasszemet a halállal. Nem csupán derűs volt, hanem boldog. Erről a titokzatos örömről szeretnék írni, mely eltöltötte őket és mindenkit körülöttük, aki hagyta, hogy feltáruljon előtte az Örökkévalóság titka.

Férjével megélt szentségi házasságuk volt mindennek az alapja, melyben a kegyelem megsokszorozódhatott. Házasságuk előtt azonban teret kellett engedjenek az Úrnak, hogy ne folyton emberi megoldásokat keressenek. Meg kellett tanulják, hogy mindent elmondjanak egymásnak, egészen feltárva a szívüket. Hiszen a nehézségekkel akkor tudunk szembenézni, ha beengedjük egymást az életünkbe. Létezésünk középpontja annak a csodának a felfedezése, hogy szeretve vagyunk. Csak akkor tudunk növekedni és viszont szeretni, ha betölti életünket ez a totális és őrült szeretet. Az a tudat, hogy Jézushoz tartoznak, tőle függnek, lehetővé tette számunkra, hogy önmaguk legyenek, ne akarjanak mindent kézben tartani vagy megérteni.

Megmutatták a házasság szépségét, amely a maga nyüzsgésével, ajándékaival és fáradságaival egy olyan út, amely megszentel. Házastársként felfedték a világ számára Isten végtelen szeretetét. Egy olyan igaz szerelem az övék, mely együtt vezette őket a keresztre. Ez a kereszt és a házasság analógiája: elsőként odaajándékozzuk önmagunkat a másiknak, anélkül, hogy bármit várnánk cserébe, végül teljesen átadjuk neki magunkat.

Örömmel fogadták a hírt, hogy házasságuk után megfogant első gyermekük, de aggódtak is, hogyan és miből tudják felnevelni a kislányukat. Egyben azonban biztosak voltak, hogy az Úr segíteni fogja őket. Amikor megállapították a gyógyíthatatlan rendellenességet, Chiara és férje, Enrico elfogadták, hogy lányuk nem tud életben maradni a születése után, de ott és akkor, a pocakban nagyon is élt, így mindent megtettek, hogy szeretetben növekedjen. Megtanulták, mit jelent, hogy a gyermek Isten ajándéka, aki nem a tulajdonuk, akit nem birtokolhatnak. A szülő ugyanis sáfárságra kapja a gyermeket, hogy ideiglenesen, felelősségteljesen gondozza, majd visszaadja őt a Mennyi Atyának. Nem azért jön a gyermek, hogy elvegyen, hanem, hogy gazdagítson jelenlétével. Maria Garzia Letizia megnyitotta szívüket, hogy beléphessen a kegyelem, az igaz szeretet, az élet értelme és az örökkévalóság.

Amikor második gyermekükről is kiderült a várandóság végén, hogy nem életképes, az oltáriszentség elé vitték őt minden fájdalmukkal, haragjukkal együtt. Nem értették a miérteket, de elfogadták a keresztet, mert tudták, fel fogják felfedezni, amit az Atya üzenni akar. Ez a gyermek, Davide Giovanni azért jött, hogy megváltson mindent, amit megvetnek és a haszontalanság vádjával illetnek, hogy legyőzze a bennünk lakó Góliátot.

Harmadik várandósága elején Chiara egy aftát fedezett fel a nyelvén, melyről kiderült, hogy rosszindulatú daganat. Csak arra volt képes, hogy Isten segítségét kérje. Vágyott a normális életre, ez volt az ő bálványa, sokáig nem tudta elengedni és harcolt érte. Férje és istenhite segített elviselni fájdalmait és szomorúságát: kérték és megkapták a ma kegyelmét, mely fájdalmas ugyan, de ott van benne szépség, ami felemel. Chiara nem a keresztet szerette, hanem a rajta függő Jézust.

Aki a szemébe nézett, a reményt láthatta, ami valóban létezik és mindenkire vonatkozik. Férjével egyáltalán nem érezték magukat bátornak, mert valójában egyetlen dolgot tettek: IGENT MONDTAK, MINDEN LÉPÉSNÉL. Lelki harcuk és reménybeli szenvedéseik ajándéka Francesco lett, akiért nem meghalt az édesanyja, hanem, akinek életet adott. ,,Az Úr nem akarja, hogy gyökeret verjünk." /Chiara Corbella Petrillo/

Odaadtak mindent Istennek: Mariat, Davidet, Francescot, egy fiatal pár terveit, valamint szeretetüket. Örömük mégis napról napra egyre csak növekedett, mindenre úgy tekintettek, mint egy ajándékra. Megértették, ez a föld nem a mi otthonunk, nem itt van életünk végcélja.

,,Van egy másik világ, amely azt kívánja, bár ne léteztél volna, mert nem könnyű hagyni, hogy rajtad keresztül az Úr megvizsgáljon. Halálod szükséges volt, hogy a vakok lássanak, hogy a szomjazók ihassanak, hogy a gőgösök elvesszenek szívük gondolataiban, hogy az Ő népe megtudja: véget ér a rabszolgaság ideje, a király eljön dicsőségében." /Enrico Petrillo/

Szerző: Dr. Márkus Bernadett