40 nap az életért - a résztvevők szemével

Hatalmas vállaláson vagyunk túl – sok testvérünk kitartásának, elkötelezettségének és Isten

segítségének jóvoltából sikerült 40 napon keresztül folyamatosan imádkozni a Kenézy kórház

előtt a meg nem született gyermekekért a nemzetközi imakampány keretein belül. Köszönet a

Szent II. János Pál intézet munkatársainak, akik megszervezték az imaszolgálatot, töretlenül

bízva a sikerben, és minden résztvevőnek, akik hidegben-melegben, szélben és esőben is

kitartottak, kiállva a legkiszolgáltatottabb kis emberi lények mellett. Urunk, hallgasd meg

imáinkat, és add, hogy minden megfogant gyermek megszülethessen és szerető családban

nevelkedhessen!

******

,,Te, amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei

Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz." (Máté, 6:6)

Mikor verbuválták a résztvevőket, biztosan többen hallottuk válaszként ezeket a sorokat. Hm. Mikor a lélek ezeket a sorokat ihlette, az utcákon való imádkozásra felnéztek, csodálták. Így lett belőle képmutatás. Mikor mi kiálltunk, a tekintetekből és gesztusokból leginkább lenézést, furcsállást, megvetést érezhettünk. Teltek a napok, s ahogy melegedett az idő, egyszer csak megállt mellettem egy cigány kisfiú. Váltottunk pár "dinamikus" mondatot, majd sikerült együtt elmondani egy fél Miatyánkot. Később kiderült, hogy az egyik marcona, nagydarab biztonsági őr mennyire egyszerű életű, igazán jó ember. Máskor igen mélyenszántó lelki beszélgetés kerekedett egy Woltos pizzafutárral, aki valószínűleg ezt követően – szobája csendjében – csatlakozott hozzánk. Mire kisütött a nap, észrevettem, hogy pár doki biccent. Titokban, elrejtett pillantások megsejttették, hogy valami elkezdődött. Talán a színfalak mögött találtunk szövetségeseket. Lassan beköszönt a tavasz. A hadjárat után csak egy kopasz folt jelzi majd, hogy itt valami történt. Talán lesz néhány ember, akiknek hiányozni fogunk.

******

Lélekemelő volt, amikor kimentem. Mindig a rózsafüzért imádkoztam. Többen is köszöntek, bólintottak, mosolyogtak. A múlt hétvégén nem tudtam menni, a mostani hétvégét már nagyon várom. Hiányzik és hiányozni is fog.

*******

A debreceni görögkatolikus hívek közül voltak egyedül imádkozók és csoportosan részt vevők, és voltak egyszer, illetve 5 - 7 alkalommal jelenlevő hívek ezen a nagyszerű, különleges szolgálaton. Azt a felemelő érzést, amit ezek az imádságos órák kiváltottak bennük, talán soha nem fogják elfelejteni, mert úgy érezték, hogy a Szentlélek hívta őket ide. A sok szép ima mellett egyik alkalommal egy kisebb csoport a Szent Kilencedet kezdte el végezni: "Ó, Urunk! Mária, a Szeretet Királynőjének közbenjárására fogadd el és hallgasd meg ezeket az imákat, melyeket most Eléd tárunk. Hozzád kiáltunk a megfogant kicsi magzatokért, és azért, hogy szeretetben megszülethessenek." Egy járókelő, meghallva ezt a fohászt, könnyes szemekkel jött közénk és köszönte meg jelenlétünket és szolgálatunkat. Kérjük a Mennyei Atyát, hogy Mária közbenjárására teljesítse a sok országban együtt imádkozó emberek közös kérését.

******

Első alkalommal egyedül voltam imádkozni, hideg volt, és azt hittem, hogy nehéz lesz, de hamar eltelt az idő, szinte észre sem vettem és az időjárásra sem volt időm figyelni. Amikor imatárssal voltam, más érzés volt, litániákat mondtunk vagy rózsafűzért, és nem csak engem "bámultak meg" a járókelők. Mert legtöbbször ez történt, furán néztek, a "na, ezek mit keresnek itt?" nézéssel. De lehet, hogy csak én gondolom így. Két alkalommal volt, hogy meg is szólítottak. Egyszer egy népes család ment el előttem sok gyermekkel és az egyik 7-8 éves forma kisfiú odajött mellém, megkérdezte, mit csinálok. Imádkozom, feleltem. Erre visszakérdezett, hogy a kisbabákért? Igen, hogy minden kisbaba megszülethessen, feleltem. Azt mondta, mondjunk együtt egy imát. A Miatyánkot mondtuk el, és elég ügyesen imádkozta velem, majd szaladt a családtagjai után. Másik alkalommal egy doktornő lépett oda és elmondta, hogy ő református, szemész Böszörményben és ők is szoktak hasonló céllal imádkozni. Az egyedüli imaórákat azért szerettem, mert ilyenkor kicsit kiszakadhattam a család nyüzsgéséből és itt nyugodtan, elmélyülve, a hitemet is bátran vállalva kereshettem Istent és kérhettem a segítségét a megfogant életekért. Még nem volt ilyen tapasztalatom, hogy utcán, egyedül imádkozzam egy mozgalom keretében.

******

Egyik reggel 8 és 9 között imádkoztuk a betegek keresztútját hárman, a DNYEM Kórházlelkészi Szolgálatának munkatársai. Abban az örömben volt részünk, hogy egy középkorú férfi megkérdezte, csatlakozhat-e hozzánk, és imádkozhat-e velünk? Három állomást, Miatyánkot imádkozott velünk, sőt egy állomás olvasását is vállalta. Nagyon boldogok voltunk! A másik élményünk, hogy egy rendőrautóból hosszan kameráztak minket, ahogy elmentek a kórház előtt....

******

Bár kétségeim voltak az imakampány kezdetén, hogy egy maroknyi emberrel működhet-e a dolog, be kell látnom, hogy a kezdeményezők hite és bátorsága lehívta a Szentlélek segítségét. Voltak kritikus pillanatok, és szükség volt rá, hogy egy-egy ember vagy család a "nap hősévé" váljon, de egyetlen óra kivételével minden napra akadt elegendő jószándékú imádkozó. Ki kellett lépnünk a komfortzónánkból, fel kellett adni rövid időre a szoba magányát az imához, és meg lehetett tapasztalni, hogy Isten a nehézségek közepette is árasztja kegyelmét. Megérthettem és megélhettem Calcuttai Szent Teréz tanácsát: amikor apácatársai már roskadoztak a terhek alatt, és azt kérték, könnyítsen feladataikon, vagy legalább kevesebbet kelljen imára menniük, ő azt mondta: Nem. Még többet fogunk imádkozni. Megértettem. Átéltem. Több imával többre vagyunk képesek. Köszönöm.

******

Még ötször élni

Reggel és este. Este és reggel.

Pergő homokkal tanított meg félni,

és öt kicsi emberrel

megadta még ötször élni.

Először szuszogtak a tenyeremen fekve,

új reggel, új élet, új remény,

minden nap az ember újból megteremtve,

ez titok, ez áldás, nem vélemény.

Neveden szólít az Isten,

és osztódsz, és nősz, és leszel,

Te vagy neki a Minden,

és simogat, és őriz, és nevel.

Miféle törvény, miféle jog mondhatja:

Nem! Ne így!

Milyen őrült agy gondolhatja:

Te már ne légy!

És az Úr szólt:

Szánva gyilkolt Égi szökevényt

mosolyod feszíti fel a szivárványra.

Válaszom az Élet,

minden kívánságra.

(Gulyás Tamás)

******

Az ima folytonossága a 40 nap elteltével sem szakad meg. Márc. 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén 28 testvérünk tett fogadalmat lelki adoptálásra, azaz arra, hogy 9 hónapon át naponta imádkozik egy-egy veszélyben levő magzatért.